B u d a p e s t – D u b l i n , Gábriel Ajna kiállítása

B u d a p e s t – D u b l i n

R E T Ú R

Megnyitó beszéd:

Gazdag Ági festőművész

Gábriel Ajnát olyannak ismertem meg, mint aki pont egy út előtt áll, vagy megérkezett éppen valahonnan, de mindig ott van körülötte az utazás vibrálása. Személye és ez által alkotásai annyira hitelesek számomra, mivel mindenhonnan képrengetegekkel érkezik. Nem fotózik, hanem rajzol és fest, ahol megfordul. Ez az egyik fő alapja a tusrajzai, pasztelljei és olajképei hihetetlen frissességének. A másik alap pedig Ajna rendkívül sajátságos látásmódjában és expresszív faktúrafestészetében rejlik.

Nagyon szeretek Ajna képeivel utazni, mert azzal a különleges erővel és egyéni kifejezésmóddal él a festészetében, amitől átélem a hidegét és borzalmát, de a szenvedélyét, szerelmét is a dolgoknak. Ajna elsősorban látvány után fest, és jelen esetben egy olyan országból hozott élményeket állít ki, ahol hidegben, szélben és esőben is kint ült a vásznakkal, majd az üvegházakba behúzódva figyelte a pálmákkal, rengeteg növénnyel és parkokkal benőtt szigetet. Vázlatrajzain kiragadott ír életdarabkák, egy elsuhanó bicikli, Joyce arca, vagy a Főnix park bejárata. Emblémaszerűen felbukkanó alakok.

A képekkel magunk is részeseivé válunk ennek a teljesen más, színes- szép, hideg, de közben az újdonság és tisztaság melegségével bíró világnak.

Ajna a tematikai változatosság mellett különböző technikákkal is dolgozik.

A kis pleximontázsok kísérletezések, emlékdarabkák: egy másfajta hordozón számolnak be az átélt eseményekről, amiket Budapesten továbbépített. Az alumíniumkép karcolt felülete századelős hangulatát pedig könnyű felfedezni, elég belépni Ajna műtermébe, ami igazi időutazás itt a Duna parton. Berendezése, különös tárgyai, a könyvhalmok és az ablak mögötti élet a hajókkal és minden nyüzsgésével, fényével. Onnan készültek a Margithidas képek, és a munkásságára annyira jellemző portrék és csendéletek újabb darabjai is.

A barátok vonásai, egy porcelánfigura megcsillanó alakja, a híd ívei: az út másik állomásán vagyunk.

Budapest – Dublin retúr. Utazunk…

(Almásy Otti, Verebics Ági, Szuharevszki Misi & Ági)

(Valóság Show Misivel :-) )

Man, who was a sculpture, akril-vászon, 61x46 cm

From O'Connell Bridge, akril-vászon, 46x61 cm

Nightfall in Dublin, akril-vászon, 46x61 cm

Blue and pink, akril-vászon, 51x41 cm

Cactus and palms, Olaj, vászon, 46x61 cm

Strange houses, akril-vászon, 46x61 cm

Porcelánfigura II., Olaj, vászon, 79,5x60 cm

(Porcelán figurák & a Margit-híd)

(Nagyon szeretem ezt a képet, kihagyhatatlan ! Tóth Timi & Timi )

Olaj, vászon, 84x84 cm

(lent: Ajna, önarckép)

Gábriel Ajna: A Budapest-Dublin-Retúr c. kiállítás két különböző városban készült munkáimat mutatja be, egy csodálatos utazás története. Történet egy régimódi budapesti lakásból egy dublini kert üvegházáig, számomra a meseszerűség, az irracionalitás keresése, lenyomata. Sokan szeretünk utazni - kalandvágyból, kíváncsiságból -, világot járni, új és új dolgokat látni, tapasztalni. Mikor utazom és belépek egy másik országba, úgy érzem gyerekkorom mesekönyvében vagyok; minden új, titokzatos, ismeretlen, mégis sokszor ismerősnek tűnik. A festészet ilyenkor eszközzé válik a valóság lerögzítésére és ez a valóság útközben mesévé változik. A látvány, a színek elementáris erővel hatnak rám; nagyon szeretem azt festeni, amit látok. Mintha egy pillanatra megállna az idő és a világ egy apró szelete részemmé válna. Talán így tudom bizonyítani létezésem hitelességét.
Átélni és bemutatni egy másik világot – hogy Te is lássad, amit én látok – csodálatos dolog. Hiszen mindannyian keressük álmainkat, álmaink színhelyeit…

SZŐKE GÁBOR MIKLÓS: ÁRKÁDIA című kiállítása

Helyszín:
Boulevard&Brezsnyev Galéria
(www.bbgaleria.hu ),
VII. ker. Király u. 43
A kiállítást Bolgár Eszter nyitotta meg 2008 október 2-án

Szőke Gábor Miklós

(több info: www.tikito.com ) végzős szobrász hallgató ezúttal nem a tőle megszokott többek közt az állatkertben és Visegrádon is látható nagyméretű „deszkaszobrait" mutatja be, hanem más médiumokkal kisérletezik. A kiállításon több kivetítőn is nyári hangulati elemek tűnnek fel melyek szerves részei a térben elszórtan található lényeknek.
A galériában az elveszett paradicsomi állapot utáni vágyódás van jelen ami akár egy nyár búcsúztató diszkrét party is lehet, kiváltképp elDubuc képei és zenéi hatására. A külön teremben dokumentum kiállítás látható az augusztusi szoboravatóról mely Visegrád közterén (a reneszánsz év keretén belül) valósult meg. A boulevard&brezsnyev első köztéri szobráról, ami ugyancsak Szőke Gábor munkája, Szombat Éva fotói és Victora Zsolt videója számol be.

(Megnyitó, balról: Szőke Gábor Miklós, Bolgár Eszter, Victora Zsolt & Vénusz )

("Vulva-Fa"... hi hi... )

(...és Mini Mouse is élvezte :-) ! )

(A "Nagy" Szarvú... kis játék puskával :-) ! )

(Szexi mellbimbók ásványviz palack kupakból:

valószínűleg letekerhető- nem próbáltam, de kedvem lett volna hozzá :-)) !)

(...jó hangulatom van & nagyon tetszik a kiállítás ! Gratula !)

(A Megnyitó egyik vicces jelenete: Porszívózás )

Private Practice

Private Practice első rész

Kurátor: Caterina Lewis

2008. szeptember 30 – 2008. október 17.

Chinese Characters Kortárs Műtér, Budapest.

Forrás: http://www.chinesecharacters.hu/

(Fényképek: Syl)

Kiállító művészek Londonból:

EuginiaEmets, Joana Filipe, Caterina Lewis, Asana Lloyd, Erin O'Connor, Hyungji Park, Hannes Ribarits, Marianne Shorten, Sam Stabler, Thibaut De Wolf.

A kiállításról:

Úgy tűnik, hogy globális kultúra egyesít minket, amelynek nyomán globális esztétika kezd kifejlődni, ugyanakkor az egyes művészek helyzet-meghatározása még soha nem bírt ekkora jelentőséggel. A globális kultúra az utolsó évtized politikai és gazdasági változásainak eredménye. Manapság, a gyökeresen különböző kultúrákból származó művészeknek közös vizuális nyelvük van, így munkáik roppant hasonlónak tűnhetnek. Az új median keresztül mindenki számára hozzáférhetővé vált az előzmények, a visszautalások és a befolyásoló hatások megismerése. Mindazonáltal, a művek hasonlósága ellenére, az alkotói folyamatot elindító művészi szándék rendkívül különböző. Az egyén szerepe még soha nem volt ennyire alapvető jelentőségű, mint a mai kultúrában. A Private Practice ezt a jelentőséget kívánja feltárni.

A Private Practice fiatal, feltörekvő londoni és budapesti művészek munkáit bemutató kiállítás. Ez a két részes kiállítás a két város művészei számára alkotások és ötletek cseréjére biztosít lehetőséget. A bemutatott művészek közötti kapocs, hogy mindannyian kis méretű, bensőséges alkotásokat készítettek, amelyek nem csupán a művész és az általa választott médium közötti kapcsolatot tárják fel, hanem önálló párbeszédet folytatnak a nézővel. A kiállításon az alkotás különös örömét feltáró rajzok, könyvek, festmények és más tárgyak láthatóak.

Az első részben Hyungji Park sóvárgó rajzai és kollázsai mellett Marianne Shorten minimálrajzai szerpelnek. Ugyanakkor ezek a rajzok közvetlen kapcsolatban állnak érdekesen furcsa egyéb tárgyaival.

Asana Lloyd az olyan hagyományos női tevékenységeket, mint a kötés és a varrás használja fel játékosan bensőséges kis szobrocskái elkészítéséhez.

Szintén ebben a térben Joana Filipe otthonhangulatú süteményeket kínál, amelyek közelebbről szemlélve igen keménynek bizonyulnak, nem csupán ehetetlenek, hanem valószínűleg mérgezőek is.

Természetüknél fogva Samuel Stabler (fotók: lsd. lejebb) rajzkönyvei a térből kilépés lehetőségét nyújtják. A néző alternatív mentális térrel szembesül, (mármint a művészével) lévén az egyes rajzok naplóbejegyzésekként “viselkednek”.

A golyóstoll nem éppen nevezhető finomnak vagy szépnek, ám mindjárt más a helyzet, ha mint egy 17. századi mesterművet reprodukáló eszközként tekintünk rá. Thibaut de Wolf rajzai elsőre viccesnek hatnak, majd leginkább szürreálisnak és groteszknek.

A finom golyóstoll-rajzok anarchiáját tovább erősítik Hannes Ribarits festményei, amelyek az apokalipszis elképzelt világát tárják fel. Káosz és katasztrófa pimasz elgondolásban.
Euginia Emets apró méretű digitális képei a végtelenség hatalmasságának egy vizuális koncepcióját tárják fel: hogyan is képezhetőek le az idővel és a térrel kapcsolatos alapvető kérdések?

Caterina Lewis festményei vizuális egybeolvasztása azoknak a képeknek, amelyek tudattalanunkba úsznak be, teljesen felesleges, így válik felületes képekből válik – eredetükhöz ugyanakkor hű – festői absztrakció.

Erin O’Connor közvetlenül a tömegképekhez való saját viszonyát szólítja meg. Miniatűr festményei az “eredetijüket” egyáltalán nem jellemző módon, igen nagy fokú érzékenységgel és szimpátiával viszonyulnak tárgyukhoz.

A második részben a londoni alkotások mellé a magyar művészek munkái is felsorakoznak. Azonnal felismerhető, hogy az oktatásbeli, történelmi és kultúrabeli (Kelet-Nyugat) különbségek dacára a művészi érdeklődés iránya sokkolóan hasonlít. Az ilyen művészek illetve munkáinak összehozása remek alkalmat teremt arra, hogy a globalizálódó esztétika korában ráirányítsuk a figyelmet az alkotók “magánpraxisára”.
A második rész bemutatására 2009 február 5-17 között kerül sor a Degree Art Galériában, Londonban.

Néhány fénykép Samuel Stabler rajzkönyveiből:

Drótszamár

A napokban találtam rá e újság cikkre....elmosolyogtam: Tetszik a "Drótszamár" kifejezés, mely igaz nincs kapcsolatban a "Fő-képpel", de mégis illik hozzá.
"Nosztalgia" érzések ébredtek bennem, melyeket lehet jobb is elfelejteni:
Volt "munkahelynek" nem nevezhető, volt "munkatársakra" találtam, középen Don Csáki gengszter Főnökkel :-)) !
Sosem szerettem igazán a Bohócokat, de mégis vicces visszaemlékezni:
ARCFESTÉS gyereknek: "Nagy" Céges bulik, Majális, Állatkert....Türelmetlenkedő, tolakodó idegbeteg szülők hisztiznek a sorban állás miatt s "ingyen pudingért,Túró Rudiért verekednek" s közben azt sem tudják hol is hagyták, ill. mivé varázsoltuk át (jobb esetben: pillangó, rossz esetben: a pókember) csemetéjüket. :-))
Két alkalom felejthetetlen számomra: az egyik, Transzvesztita bárban gyerek zsúr; a másik alkalom pedig egy 4 csillagos szállodás eset: ahol a 2 éve lejárt buggyant csoki tojásokat hozott a húsvéti "Gengszter Nyuszika" !
Mindenesetre néha kreatív is lehetett lenni (lsd. bal o.: Hóember Misitöl, 2004), sokat nevettünk, de a legaranyosabbak, legkedvesebbek a gyerekek!
Hajrá arcot festeni ! Nagy élményben lesz részed! Főleg, hogy több száz picurka után tuti elkapsz valami bacilust és több lesz a kiadás gyógyszerekre, mint a bevétel ! (SYL)

A konzervativizmus igézetében - Egyetlen kortárs sincs a legkedveltebb magyar képzőművészek között

Forrás: http://www.nka-kincstar.hu/


Az NKA megbízásából, az ez év augusztusában végzett Szonda Ipsos kutatás egyéb kérdések mellett - azt tudakolta, vajon a magyar festők, szobrászok közül kiket kedvelnek a kérdésekre választ adók.
Az 1500 fős minta fele arra a kérésre, hogy „soroljon fel három magyar festőt, vagy szobrászt” nem tudott válaszolni. A nem válaszolók kisebb részének – saját bevallása szerint – nincs kedvence, ezért nem válaszolt. A többség azonban az ennél rosszabbnak ítélhető „nem tudja” válasz megadásával élt. Az értékelhető válaszokból az derült ki, hogy a XIX. századi festők visznek el minden érmet. Munkácsy Mihályt a válaszadók 35 százalékos sorolta az első helyre. A képzeletbeli dobogóra Szinyei Merse Pál és Csontváry Kosztka Tivadar fért még fel, közel azonos, 13 illetve 12 százalékos említéssel. A többi említett alkotók esetében a XIX. századi és a XX. századelő piktúrájának képviselői kerülnek ki győztesen, mint például Rippl-Rónai József, Paál László, vagy Székely Bertalan. Bizonyos értelemben más kategóriát képviselhetnek olyan művészek, mint Szász Endre, Vasarely, tegyük hozzá, a maguk 2-2 százalékos kedveltségével. Figyelemre méltó, hogy az 1 százalékos említési arányt egyetlen kortárs magyar művész sem érte el.
Az okok nyilván sokfélék lehetnek, a képzőművészetet kedvelők korcsoportos megoszlásától kezdve egészen addig, hogy melyik klasszikusnak volt az elmúlt években nagy kiállítása, és ennek híre milyen intenzitással volt jelen a hazai médiában. Az életkor, mint magyarázó tényező abból is kitűnik, hogy a 33 év alattiak 58 százalékának nem volt mondanivalója a kérdésre, míg az 50 és 65 év közöttiek esetében ez a negatív arány 45 százalékra csökken. (Persze ez is döbbenetesen magas.) Még inkább döntő – nem meglepő módon – az iskolai végzettség. A nyolc általánosnál nem magasabb végzettségűek háromnegyede elutasította a kérdés megválaszolását. A diplomások esetében viszont lényegében ugyanilyen arányban voltak hajlandók és képesek a válaszadásra. Míg a diplomások 97 százaléka, addig az alacsony iskolai végzettségűek közül mindössze 16 százalék volt az, aki az előbbiekben említetteken kívül meg tudott nevezni „kedvelt” magyar festőt. Mint majd minden művészeti terület esetében, a nők válasza ez alkalommal is nagyobb arányban volt értékelhető, mint a férfiaké, miközben a két nem között a gyakoriságon túl semmilyen „ízlésbeli” különbség nem fedezhető fel.

Bicikli Tároló

Helyszín: Budapest, V. ker., Deák tér, Gödör

Mata Attila "majdnem kedvenc szobrászművészünk" művére "Rossz Idő miatt" csak "1 bicaj "- akaszkodott.

Jobb alkalomkor "30 bringa" is csüng ! :-))

Szép őszi időben:

"Ismeretlen Rajongótól": Kukorica-ajándék,

volt amikor orchideára is leltem :-)