B u d a p e s t – D u b l i n , Gábriel Ajna kiállítása

B u d a p e s t – D u b l i n

R E T Ú R

Megnyitó beszéd:

Gazdag Ági festőművész

Gábriel Ajnát olyannak ismertem meg, mint aki pont egy út előtt áll, vagy megérkezett éppen valahonnan, de mindig ott van körülötte az utazás vibrálása. Személye és ez által alkotásai annyira hitelesek számomra, mivel mindenhonnan képrengetegekkel érkezik. Nem fotózik, hanem rajzol és fest, ahol megfordul. Ez az egyik fő alapja a tusrajzai, pasztelljei és olajképei hihetetlen frissességének. A másik alap pedig Ajna rendkívül sajátságos látásmódjában és expresszív faktúrafestészetében rejlik.

Nagyon szeretek Ajna képeivel utazni, mert azzal a különleges erővel és egyéni kifejezésmóddal él a festészetében, amitől átélem a hidegét és borzalmát, de a szenvedélyét, szerelmét is a dolgoknak. Ajna elsősorban látvány után fest, és jelen esetben egy olyan országból hozott élményeket állít ki, ahol hidegben, szélben és esőben is kint ült a vásznakkal, majd az üvegházakba behúzódva figyelte a pálmákkal, rengeteg növénnyel és parkokkal benőtt szigetet. Vázlatrajzain kiragadott ír életdarabkák, egy elsuhanó bicikli, Joyce arca, vagy a Főnix park bejárata. Emblémaszerűen felbukkanó alakok.

A képekkel magunk is részeseivé válunk ennek a teljesen más, színes- szép, hideg, de közben az újdonság és tisztaság melegségével bíró világnak.

Ajna a tematikai változatosság mellett különböző technikákkal is dolgozik.

A kis pleximontázsok kísérletezések, emlékdarabkák: egy másfajta hordozón számolnak be az átélt eseményekről, amiket Budapesten továbbépített. Az alumíniumkép karcolt felülete századelős hangulatát pedig könnyű felfedezni, elég belépni Ajna műtermébe, ami igazi időutazás itt a Duna parton. Berendezése, különös tárgyai, a könyvhalmok és az ablak mögötti élet a hajókkal és minden nyüzsgésével, fényével. Onnan készültek a Margithidas képek, és a munkásságára annyira jellemző portrék és csendéletek újabb darabjai is.

A barátok vonásai, egy porcelánfigura megcsillanó alakja, a híd ívei: az út másik állomásán vagyunk.

Budapest – Dublin retúr. Utazunk…

(Almásy Otti, Verebics Ági, Szuharevszki Misi & Ági)

(Valóság Show Misivel :-) )

Man, who was a sculpture, akril-vászon, 61x46 cm

From O'Connell Bridge, akril-vászon, 46x61 cm

Nightfall in Dublin, akril-vászon, 46x61 cm

Blue and pink, akril-vászon, 51x41 cm

Cactus and palms, Olaj, vászon, 46x61 cm

Strange houses, akril-vászon, 46x61 cm

Porcelánfigura II., Olaj, vászon, 79,5x60 cm

(Porcelán figurák & a Margit-híd)

(Nagyon szeretem ezt a képet, kihagyhatatlan ! Tóth Timi & Timi )

Olaj, vászon, 84x84 cm

(lent: Ajna, önarckép)

Gábriel Ajna: A Budapest-Dublin-Retúr c. kiállítás két különböző városban készült munkáimat mutatja be, egy csodálatos utazás története. Történet egy régimódi budapesti lakásból egy dublini kert üvegházáig, számomra a meseszerűség, az irracionalitás keresése, lenyomata. Sokan szeretünk utazni - kalandvágyból, kíváncsiságból -, világot járni, új és új dolgokat látni, tapasztalni. Mikor utazom és belépek egy másik országba, úgy érzem gyerekkorom mesekönyvében vagyok; minden új, titokzatos, ismeretlen, mégis sokszor ismerősnek tűnik. A festészet ilyenkor eszközzé válik a valóság lerögzítésére és ez a valóság útközben mesévé változik. A látvány, a színek elementáris erővel hatnak rám; nagyon szeretem azt festeni, amit látok. Mintha egy pillanatra megállna az idő és a világ egy apró szelete részemmé válna. Talán így tudom bizonyítani létezésem hitelességét.
Átélni és bemutatni egy másik világot – hogy Te is lássad, amit én látok – csodálatos dolog. Hiszen mindannyian keressük álmainkat, álmaink színhelyeit…